DJI Phantom 2, a multikopterek almája

A Phantomról általában

dji-phantom-2-uk-stock

Nemrégiben én is szert tettem egy Phantom 2-es quadrocopterre, így szeretném megosztani tapasztalataim, véleményem egy kiadós teszt keretében, segítve ezzel a még döntés előtt állókat, jövendőbeli vásárlókat. Kezdjük is az elején: Azt hiszem, bárki aki csak nemrég csatlakozott a mulitkopterek világához egyértelműen azonosítja a ‘drón’ fogalmát a DJI Phantommal, a “kis repülő fehér kamerás izével”. Tény, hogy ez az első komolyabb, átlagfelhasználók számára készített multikopter melyet egy gyártó egységcsomagban, röpkészen, saját márkajelzése alatt dobott a piacra, és ez indokolja töretlen népszerűségét is. De mi is a titok? A multikopter viszonylag újkeletű dolog, nagyjából egész története 2-3 évre nyúlik vissza, azóta viszont robbanásszerűen terjed. A “brushless gimbal” kamerastabilizáló még frissebb technológia, 1-2 éve jelentek meg az első, átlagemberek számára is megfizethető vezérlők és motorok. Bár alkatrészenként bárki könnyedén összeválogathatott magának egy mulitkoptert, beállítása, összeszerelése komoly szaktudást igényelt az RC technológiák és a szabályozókörök hangolása terén. Itt lépett színre a DJI, aki mindezt a terhet levette az ember válláról, és késztermékként kezdte árusítani quadrocopterét, a DJI Phantomot.

Az alapgép

Mind az első, mind a második generációs Phantom hasonló kinézetű, kis, fehér, érzésre gyerek-játék kategóriájú szerkezet. Felépítésében dominál a műanyag, belsejében helyenként alumíniummal fűszerezve(csavarmenetek). Termete meglehetősen apró, félelemkeltésre teljesen alkalmatlan, inkább barátságos kis gép. Az egésznek van egy erős késztermék érzete, ami éppen nem hátrány, nem mindenki szereti a vezetékek és alkatrészek látványát, valljuk be, sok ember jobb is hogy nem tudja mi lapul a motorház alatt. A DJI-nak pontosan az volt a célja ezzel a géppel, hogy azokat a felhasználókat célozza meg, akik nem is akarják tudni mi van belül. Nem kell beállítással bajlódni, motor forgásirányt beállítani, távirányítót hangolni, csak kiveszed és mész.image image (1) image (2)Már a csomagolás is kellemes, késztermék-hatást kelt.

Akkumulátor

9664aa9c58563b14c94b9402ed118dac

Míg az első generációs Phantom-ra gyakorlatilag bármilyen 3 cellás Lítium Polimer akkumulátort rádughattunk, a 2-es Phantom már sokkal finnyásabb. A DJI mérnökei tanultak a “hibából”, és saját akkumlátor felületet fejlesztettek, nehogy már a paraszt megvegye az 5-10.000Ft os akkumulátort, amikor eladhatjuk neki 50.000-ért is. Bizony, ennyibe kerül egy 5200mAh-os akkumulátor a Phantom 2-be(sírva fakadok)! A biztonság kedvéért minden akkumulátort chippel láttak el és betokoztak, nehogy bárki gyárthasson hozzá olcsó akkumulátort. Így kell monopóliumot építeni! Szép munka! Végre újabb felhőkarcolót vehetnek a DJI-os srácok! Az I-es Phantom 2200mAh-os akkuja után a hosszabb üzemídőt szem előtt tartva a 2-es már 5200mAh-os akkuval érkezik. Gyári adatok szerint ezzel 25 perc repidőre képes a kis masina, ami nagyjából igaz is – amíg nem teszünk rá semmi extrát. Amint megpakoljuk egy kamerastabilizátorral és videóadóval, a 25 perc hirtelen 10 perc-re redukálódik(H3-3D+GoPro+600mW Fatshark), ami még  éppen használhatóvá teszi a gépet, de 50.000Ft 10 perc repülésért(megint sírok)? Egy valamire való repüléshez vegyen az ember még 3 akkut(150.000Ft), és máris boldog lehet(Még mindig sírok).

Akkutöltő

Természetesen itt sem vitték túlzásba a dolgot a DJI-os srácok. Egy nagy 4A-es tápegység, mellyel a várható töltési idő 1+ óra akkumulátoronként. Az akku aktuális töltöttségéről visszajelzést maga az akkumulátor ad(már tudom miért fizettem 50.000-et). Ha az ember esetleg több modell-t is szeretne, ez a töltő hasztalan lesz számára, ismét csak egy céleszköz a DJI-tól.

Repülés vezérlő

A Phantom I-es egy meglehetősen felhasználóbarát kis gép volt, sok szempontból jobb mint a 2-es. Míg a Phantom I-ben egy szabvány DJI Naza vezérlő volt előrehangolva a géphez, a Phantom II-ben már Phantom vezérlő van, ami gyakorlatilag egy butított Naza M. De hol itt a probléma? A Phantom controller olyannyira nem állítható, hogy már fáj. Szerintem nem tudnék olyat állítani az amúgy igencsak felhasználóbarát kezelőfelületen, hogy röpképtelen legyen a gép – abszolút hülyebiztos. Ezért is neveztem a multikopterek almájának. Ami az Apple a számítógépiparban, az a DJI a multikopteriparban. Nagy előnye egyben hátránya is: Míg a Phantom I-es vezérlőjét bármilyen távirányítóval, bármilyen gépben használhattam volna, a Phantom II controllere valószínüleg öngyilkos lenne ha rossz környezeten találná magát. Mint azt említettem, a DJI összes repülésvezérlőjéhez hasonlóan, a Phantom kezelő felülete is nagyon barátságos, könnyen állítható, de miért is akarná bárki álligatni ugye? Mint gyakorlott Naza felhasználó, első dolgom volt a felületet átállítani Naza-M mode-ba, amivel elérhetővé váltak olyan funkciók, mint az IOC(Intelligent Orientation Control), és állíthatóvá váltak a repülésüzemmódok is(pl, failsafe). A gép mellesleg olyan jól be van állítva, hogy kár is hozzányúlni, szinte lehetetlen vele lezuhanni. Egyetlen bajom vele, hogy bárhogy is szeretném, 10-12km/h-nál gyorsabban nem tud menni, ami ugye csiga-lassú.

Távirányító

9

A Phantom-hoz kapott távirányító meglepően igényes kivitelű, de egyértelműen a Phantom életciklusához lett tervezve. Se egy trim, se egy modell-memória, se semmi. Kézbe véve az jut eszembe, hogy ha ezt most magában kéne megvennem(mert mondjuk leesett és tönkrement) több mint 50.000Ft-ot kéne leszurkolnom érte DJI-éknál. Hát elment az eszem? Isten ments! Az első dolog ami egy igazi modellezőnek feltűnik, hogy az összes bot self-centering, tehát beáll középre ha elengedem. Igen, a gáz is! Tényleg! Most mondom hogy a gáz is! Soha, egyetlen modellezőnek nem jutott volna eszébe önbeálló gázkart tenni egy távirányítóra, pedig az ötlet igencsak életképes, sőt kényelmes. Egy soha-nem-modellezett avatatlan embernek sokkal természetesebb így vezetni: középen lebeg, fel-le tologatva emelkedik-süllyed, ha elengedem meg áll és kész.

Itt jegyezném meg, hogy a DJI gyári -igényesen gagyisztikus- távirányítójában Futaba szív dobog, ami azért garancia a minőségre.

A Phantom II controllere még a bementi jel forrását tekintve is finnyás. Ha valaki esetleg “normális” távirányítóval szeretné használni, igencsak bajban lesz, hiszen a controllerbe bementi jelként bele van drótozva hogy D-Bus és punktum. Először is felejtse el, hogy csatornánként rádugja a vevő PWM jeleit oszt jóvan. Nem! Nem fog működni! Bár a controller minden bizonnyal tudná(még a bemenetek is megvannak), a DJI felhasználó-ellenes üzletpoitikája nem támogatja a gép álligatását. 3 megoldás kínálkozik:

  • Gyári Futaba 2,4Ghz-s távirányító használata, mely gond nélkül bind-elődik a Phantom II-essel Fasst-Multi módban
  • S-bus kimenettel rendelkező Futaba vevő használata Futaba távirányítóval, melyet egyetlen kábellel csatlakoztatunk a Phantom 2 controllerbe(de miért tennénk ha direktben is összebindelhetjük vele)
  • Futaba SBE-1 S-Bus Encoder, mely képes bármely szabványos vevő PWM jeleit egyetlen S-Bus stream-be konvertálni.(60USD+posta)

Természetesen első dolgom volt nyugdíjba küldeni a gyári távirányítót és összebindelni a Futaba T14SG-mmel. Hmm, egy új világ: exponenciális kitérések, programozható kapcsolók, és nem mellesleg Trainer funkció.

Kamerastabilizátor

dji-phantom-2-with-h3-3d-3-axis-gimbal

A legújabb trendnek megfelelően, a Phantom 2-es gyárilag elő van készítve kamerastabilizátor fogadására, melynek legújabb változatáért, a Go-Pro stabilizálására alkalmas 3 tengelyes H3-3D-ért 100.000 Ft-ot kell perkálnunk kedvenc modellboltunkban. Igen, tudom hogy ezért majdnem egy DSLR méretű kamera stabilizálására alkalmas eszközt is kapnánk, de…de…ez DJI. Vehetünk kb fele ennyiért is, de az nem fog ilyen pompásan illeszkedni rendszerünkbe. Maga a termék igényes, Apple stílusú csomagolásban érkezik, kibontásakor az az érzés kerít hatalmába ami valószínűleg a nőket mikor ékszert kapnak… igen, az ára is annyi. Viszont, a 3D-s Zenműzli tartogat pár trükköt a tarsolyában, amin megéri elgondolkozni:

  • közvetlenül passzol a Phantom 2-esünkre
  • gyári CAN BUS kivezetés, amivel gyerekjáték a csatlakozás
  • előre-kalibrált a Go-Pro-hoz(olyannyira hogy ha akarnám sem tudnám elállítani)
  • Hátsó sorcsatlakozón keresztüli állandó töltés és videójel kivezetés, ami fölöslegessé teszi egyéb kábelek használatát

És a képe gyönyörű…tényleg, nem tudok belekötni.

Videóadó

Ha már videózunk, illene is látnunk mit csinálunk. Válaszhatunk videoszemüveg, vagy monitor közül, kinek mi a zsánere. Az én választásom a Fatshark Attitude V2-es szemüvegre esett, de ez csak személyes vonzalom a szemüvegek iránt. A lényeg: a P2 alapból rendelkezik videókivezetéssel(feltéve hogy Zenmuze stabilizátort használunk), melyhez igen egyszerű a csatlakozás. Bár alapból ki van vezetve a gépházon kívülre a video jel+föld+12V, én mindenestül visszaraktam a gép belsejébe, egyúttal a iOSD számára kivezetett CAN BUS csatlakozóval. A gép belsejében igen szűkös a hely, az iOSD Mini és a videóadó beszerése után már egy tűt sem lehet beleejteni, de végül csak beleerőszakoltam.image (5)image (10)

Összegzés

Na egy laza fejszámolás után: Alapgép+Zenmuze+Go-Pro+Videoszemüveg+3 akku+iOSD = 650-700.000 Ft-ért van egy műanyag játék érzetű, de mégis kiváló videót készítő FPV Quad-unk szumma 40perc röpidővel…spékeljük meg egy rendes Futaba távirányítóval, meg mégegyel a másodpilótának és ott járunk hogy 900.000Ft. Hát bárki bármit mond, ezért egy tisztességes oktocoptert is kaphatnánk.

Kinek ajánlom? Bárkinek, akinek a modellezés itt kezdődik, és itt is ér véget. Ha már van töltőd, akksid, távirányítód, vagy szeretnél életedben más modell-t is, építs egyet negyedennyiért és nem kell 50.000-ért akksit venned. Ha beleszerettél és impulzív vásárló vagy, nagyon nincs kedved bármit szerelni, menj be a helyi modellboltba és vedd meg! 🙂

Végül: Ha nincs kedved 50.000Ft-ot adni a gyári DJI hordózótáskáért, menj be az OBI-ba és vegyél egy műanyag táskát 4000Ft-ért amibe kisebb-nagyobb módosításokal minden belefér:image (8)