DJI Phantom 2, a multikopterek almája

A Phantomról általában

dji-phantom-2-uk-stock

Nemrégiben én is szert tettem egy Phantom 2-es quadrocopterre, így szeretném megosztani tapasztalataim, véleményem egy kiadós teszt keretében, segítve ezzel a még döntés előtt állókat, jövendőbeli vásárlókat. Kezdjük is az elején: Azt hiszem, bárki aki csak nemrég csatlakozott a mulitkopterek világához egyértelműen azonosítja a ‘drón’ fogalmát a DJI Phantommal, a “kis repülő fehér kamerás izével”. Tény, hogy ez az első komolyabb, átlagfelhasználók számára készített multikopter melyet egy gyártó egységcsomagban, röpkészen, saját márkajelzése alatt dobott a piacra, és ez indokolja töretlen népszerűségét is. De mi is a titok? A multikopter viszonylag újkeletű dolog, nagyjából egész története 2-3 évre nyúlik vissza, azóta viszont robbanásszerűen terjed. A “brushless gimbal” kamerastabilizáló még frissebb technológia, 1-2 éve jelentek meg az első, átlagemberek számára is megfizethető vezérlők és motorok. Bár alkatrészenként bárki könnyedén összeválogathatott magának egy mulitkoptert, beállítása, összeszerelése komoly szaktudást igényelt az RC technológiák és a szabályozókörök hangolása terén. Itt lépett színre a DJI, aki mindezt a terhet levette az ember válláról, és késztermékként kezdte árusítani quadrocopterét, a DJI Phantomot.

Az alapgép

Mind az első, mind a második generációs Phantom hasonló kinézetű, kis, fehér, érzésre gyerek-játék kategóriájú szerkezet. Felépítésében dominál a műanyag, belsejében helyenként alumíniummal fűszerezve(csavarmenetek). Termete meglehetősen apró, félelemkeltésre teljesen alkalmatlan, inkább barátságos kis gép. Az egésznek van egy erős késztermék érzete, ami éppen nem hátrány, nem mindenki szereti a vezetékek és alkatrészek látványát, valljuk be, sok ember jobb is hogy nem tudja mi lapul a motorház alatt. A DJI-nak pontosan az volt a célja ezzel a géppel, hogy azokat a felhasználókat célozza meg, akik nem is akarják tudni mi van belül. Nem kell beállítással bajlódni, motor forgásirányt beállítani, távirányítót hangolni, csak kiveszed és mész.image image (1) image (2)Már a csomagolás is kellemes, késztermék-hatást kelt.

Akkumulátor

9664aa9c58563b14c94b9402ed118dac

Míg az első generációs Phantom-ra gyakorlatilag bármilyen 3 cellás Lítium Polimer akkumulátort rádughattunk, a 2-es Phantom már sokkal finnyásabb. A DJI mérnökei tanultak a “hibából”, és saját akkumlátor felületet fejlesztettek, nehogy már a paraszt megvegye az 5-10.000Ft os akkumulátort, amikor eladhatjuk neki 50.000-ért is. Bizony, ennyibe kerül egy 5200mAh-os akkumulátor a Phantom 2-be(sírva fakadok)! A biztonság kedvéért minden akkumulátort chippel láttak el és betokoztak, nehogy bárki gyárthasson hozzá olcsó akkumulátort. Így kell monopóliumot építeni! Szép munka! Végre újabb felhőkarcolót vehetnek a DJI-os srácok! Az I-es Phantom 2200mAh-os akkuja után a hosszabb üzemídőt szem előtt tartva a 2-es már 5200mAh-os akkuval érkezik. Gyári adatok szerint ezzel 25 perc repidőre képes a kis masina, ami nagyjából igaz is – amíg nem teszünk rá semmi extrát. Amint megpakoljuk egy kamerastabilizátorral és videóadóval, a 25 perc hirtelen 10 perc-re redukálódik(H3-3D+GoPro+600mW Fatshark), ami még  éppen használhatóvá teszi a gépet, de 50.000Ft 10 perc repülésért(megint sírok)? Egy valamire való repüléshez vegyen az ember még 3 akkut(150.000Ft), és máris boldog lehet(Még mindig sírok).

Akkutöltő

Természetesen itt sem vitték túlzásba a dolgot a DJI-os srácok. Egy nagy 4A-es tápegység, mellyel a várható töltési idő 1+ óra akkumulátoronként. Az akku aktuális töltöttségéről visszajelzést maga az akkumulátor ad(már tudom miért fizettem 50.000-et). Ha az ember esetleg több modell-t is szeretne, ez a töltő hasztalan lesz számára, ismét csak egy céleszköz a DJI-tól.

Repülés vezérlő

A Phantom I-es egy meglehetősen felhasználóbarát kis gép volt, sok szempontból jobb mint a 2-es. Míg a Phantom I-ben egy szabvány DJI Naza vezérlő volt előrehangolva a géphez, a Phantom II-ben már Phantom vezérlő van, ami gyakorlatilag egy butított Naza M. De hol itt a probléma? A Phantom controller olyannyira nem állítható, hogy már fáj. Szerintem nem tudnék olyat állítani az amúgy igencsak felhasználóbarát kezelőfelületen, hogy röpképtelen legyen a gép – abszolút hülyebiztos. Ezért is neveztem a multikopterek almájának. Ami az Apple a számítógépiparban, az a DJI a multikopteriparban. Nagy előnye egyben hátránya is: Míg a Phantom I-es vezérlőjét bármilyen távirányítóval, bármilyen gépben használhattam volna, a Phantom II controllere valószínüleg öngyilkos lenne ha rossz környezeten találná magát. Mint azt említettem, a DJI összes repülésvezérlőjéhez hasonlóan, a Phantom kezelő felülete is nagyon barátságos, könnyen állítható, de miért is akarná bárki álligatni ugye? Mint gyakorlott Naza felhasználó, első dolgom volt a felületet átállítani Naza-M mode-ba, amivel elérhetővé váltak olyan funkciók, mint az IOC(Intelligent Orientation Control), és állíthatóvá váltak a repülésüzemmódok is(pl, failsafe). A gép mellesleg olyan jól be van állítva, hogy kár is hozzányúlni, szinte lehetetlen vele lezuhanni. Egyetlen bajom vele, hogy bárhogy is szeretném, 10-12km/h-nál gyorsabban nem tud menni, ami ugye csiga-lassú.

Távirányító

9

A Phantom-hoz kapott távirányító meglepően igényes kivitelű, de egyértelműen a Phantom életciklusához lett tervezve. Se egy trim, se egy modell-memória, se semmi. Kézbe véve az jut eszembe, hogy ha ezt most magában kéne megvennem(mert mondjuk leesett és tönkrement) több mint 50.000Ft-ot kéne leszurkolnom érte DJI-éknál. Hát elment az eszem? Isten ments! Az első dolog ami egy igazi modellezőnek feltűnik, hogy az összes bot self-centering, tehát beáll középre ha elengedem. Igen, a gáz is! Tényleg! Most mondom hogy a gáz is! Soha, egyetlen modellezőnek nem jutott volna eszébe önbeálló gázkart tenni egy távirányítóra, pedig az ötlet igencsak életképes, sőt kényelmes. Egy soha-nem-modellezett avatatlan embernek sokkal természetesebb így vezetni: középen lebeg, fel-le tologatva emelkedik-süllyed, ha elengedem meg áll és kész.

Itt jegyezném meg, hogy a DJI gyári -igényesen gagyisztikus- távirányítójában Futaba szív dobog, ami azért garancia a minőségre.

A Phantom II controllere még a bementi jel forrását tekintve is finnyás. Ha valaki esetleg “normális” távirányítóval szeretné használni, igencsak bajban lesz, hiszen a controllerbe bementi jelként bele van drótozva hogy D-Bus és punktum. Először is felejtse el, hogy csatornánként rádugja a vevő PWM jeleit oszt jóvan. Nem! Nem fog működni! Bár a controller minden bizonnyal tudná(még a bemenetek is megvannak), a DJI felhasználó-ellenes üzletpoitikája nem támogatja a gép álligatását. 3 megoldás kínálkozik:

  • Gyári Futaba 2,4Ghz-s távirányító használata, mely gond nélkül bind-elődik a Phantom II-essel Fasst-Multi módban
  • S-bus kimenettel rendelkező Futaba vevő használata Futaba távirányítóval, melyet egyetlen kábellel csatlakoztatunk a Phantom 2 controllerbe(de miért tennénk ha direktben is összebindelhetjük vele)
  • Futaba SBE-1 S-Bus Encoder, mely képes bármely szabványos vevő PWM jeleit egyetlen S-Bus stream-be konvertálni.(60USD+posta)

Természetesen első dolgom volt nyugdíjba küldeni a gyári távirányítót és összebindelni a Futaba T14SG-mmel. Hmm, egy új világ: exponenciális kitérések, programozható kapcsolók, és nem mellesleg Trainer funkció.

Kamerastabilizátor

dji-phantom-2-with-h3-3d-3-axis-gimbal

A legújabb trendnek megfelelően, a Phantom 2-es gyárilag elő van készítve kamerastabilizátor fogadására, melynek legújabb változatáért, a Go-Pro stabilizálására alkalmas 3 tengelyes H3-3D-ért 100.000 Ft-ot kell perkálnunk kedvenc modellboltunkban. Igen, tudom hogy ezért majdnem egy DSLR méretű kamera stabilizálására alkalmas eszközt is kapnánk, de…de…ez DJI. Vehetünk kb fele ennyiért is, de az nem fog ilyen pompásan illeszkedni rendszerünkbe. Maga a termék igényes, Apple stílusú csomagolásban érkezik, kibontásakor az az érzés kerít hatalmába ami valószínűleg a nőket mikor ékszert kapnak… igen, az ára is annyi. Viszont, a 3D-s Zenműzli tartogat pár trükköt a tarsolyában, amin megéri elgondolkozni:

  • közvetlenül passzol a Phantom 2-esünkre
  • gyári CAN BUS kivezetés, amivel gyerekjáték a csatlakozás
  • előre-kalibrált a Go-Pro-hoz(olyannyira hogy ha akarnám sem tudnám elállítani)
  • Hátsó sorcsatlakozón keresztüli állandó töltés és videójel kivezetés, ami fölöslegessé teszi egyéb kábelek használatát

És a képe gyönyörű…tényleg, nem tudok belekötni.

Videóadó

Ha már videózunk, illene is látnunk mit csinálunk. Válaszhatunk videoszemüveg, vagy monitor közül, kinek mi a zsánere. Az én választásom a Fatshark Attitude V2-es szemüvegre esett, de ez csak személyes vonzalom a szemüvegek iránt. A lényeg: a P2 alapból rendelkezik videókivezetéssel(feltéve hogy Zenmuze stabilizátort használunk), melyhez igen egyszerű a csatlakozás. Bár alapból ki van vezetve a gépházon kívülre a video jel+föld+12V, én mindenestül visszaraktam a gép belsejébe, egyúttal a iOSD számára kivezetett CAN BUS csatlakozóval. A gép belsejében igen szűkös a hely, az iOSD Mini és a videóadó beszerése után már egy tűt sem lehet beleejteni, de végül csak beleerőszakoltam.image (5)image (10)

Összegzés

Na egy laza fejszámolás után: Alapgép+Zenmuze+Go-Pro+Videoszemüveg+3 akku+iOSD = 650-700.000 Ft-ért van egy műanyag játék érzetű, de mégis kiváló videót készítő FPV Quad-unk szumma 40perc röpidővel…spékeljük meg egy rendes Futaba távirányítóval, meg mégegyel a másodpilótának és ott járunk hogy 900.000Ft. Hát bárki bármit mond, ezért egy tisztességes oktocoptert is kaphatnánk.

Kinek ajánlom? Bárkinek, akinek a modellezés itt kezdődik, és itt is ér véget. Ha már van töltőd, akksid, távirányítód, vagy szeretnél életedben más modell-t is, építs egyet negyedennyiért és nem kell 50.000-ért akksit venned. Ha beleszerettél és impulzív vásárló vagy, nagyon nincs kedved bármit szerelni, menj be a helyi modellboltba és vedd meg! 🙂

Végül: Ha nincs kedved 50.000Ft-ot adni a gyári DJI hordózótáskáért, menj be az OBI-ba és vegyél egy műanyag táskát 4000Ft-ért amibe kisebb-nagyobb módosításokal minden belefér:image (8)

 

Ismét egy verseny-quad

Ezek a quad-ok folyton csak épülnek…valahogy mindig kerül hozzám valami alkatrész, amihez már csak pár dolog kell(általában minden) hogy repüljön. Ez a gép is így indult, egyszer volt hol nem volt, volt négy motorom…
vágtam hozzá vázat…IMG_1906IMG_1910 Kerítettem vezérlőtIMG_1908   szabályzókatIMG_1939 és egy kis világítástIMG_1948 IMG_1951Mehet is a polcra a többi mellé…IMG_1952

Flat vs Coax. A nagy kérdés.

Sokunkban felmerül a kérdés mikor belefogunk egy új gép építésébe, hogy milyen elrendezést is válasszunk? 4 motorig a válasz egyértelmű, 6-8 esetén azonban már jogos a kérdés: Flat(1 láb 1 motor), vagy Coax(2 motor egymás alatt)? Röviden a válasz: Ha a hely nem számít Flat, ha számít Coax. Kicsit hosszabban:

  • Hatékonyság: Itt az egyértelmű nyertes a Flat elrendezés. Talán ez a magyarázata, hogy manapság oly rohamos mértékben terjednek a sorozat-gyártott Flat gépek, szinte kizárólag ezek szerepelnek a nagy gyártók kínálatában. Nem is lepődöm meg ezen egy olyan világban, ahol a motorok hatékonyságát gramm/watt-ban mérik, és a fanatikusok képesek az 1g/W -al hatékonyoabb motorokért 3-4-szeres árat fizetni, csak hogy a gépük 10 helyett 11 percet repüljön. Na de mi a helyzet a Coax-al? Köztudott, hogy a Coax elrendezésnél mindig van veszteség, mely szélsőséges esetben 10-15% is lehet. Amit tehetünk ellene:
    • Tegyük a propellereket minél távolabb egymástól, így kevésbé zavarják egymás áramlatát. Bár általában nem sok lehetőségünk van a propellerek távolságát befolyásolni, tegyük meg amit lehet: távtartó használata ésszerű kereteken belül, valamint javaslom “Propeller Quick Detach” beszerzését, amely nem csak praktikus, de plusz cm-eket is ad a propellerek közé.  Valamit azonban ne felejtsünk el: A “Propeller Quick Detach” általában párban kapható, egy jobbos-egy balos, ez viszont nem lesz jó a Coax multinkhoz, hiszen azon minden motor ugyanarra forog(aki nem hiszi járjon utána)! Keressünk egy boltot, ahol darabra lehet venni(ebay).
    • Megfelelő propellerválasztás: a megfelelő propellerválasztással a veszteség akár 5% alá is csökkenthető, ami ha figyelembe vesszük, hogy egy Coax multihoz fele annyi láb és csőbilincs kell(ami ugye sok súlymegtakarítást jelent), már-már szinte egál a Flat elrendezéssel. De milyen is megfelelő propellerkombó? A szakirodalom szerint az alsó propeller kisebb méretű, és nagyobb tekerésű. Szerintem optimális esetben a két propeller kb azonos tolóerőt kell képviseljen, de még ha azonos méretű propellert is választunk, az alsó legyen nagyobb tekerésű(pitch), hiszen az alsó propellerre már egy nagyobb sebességű légáramlat érkezik, amit szeretnénk tovább gyorsítani. Nálam ez a kombináció a 15×5.5-ös felső/13×6.5-es alsó propellerekben valósult meg. Ez ugye azt is jelenti, hogy minden propeller-pár fele hasztalan, hiszen, általában párban árulják, amiből mi csak egyet használunk fel. Minusz pont a Coax javára. És most minden elméletet félretéve, lábjegyzetben említeném meg, hogy az X8-amon azonos méretű és tekerésű propellerek vannak és semmi bajom velük. Javaslom Ti is nyugodtan használjátok alul-felül ugyanazt a propellert(mármint az ellentétes párját), és ha csak nem tapasztaltok kóros rezonanciát, vagy nem vagyok hatékonyságmániások, hagyjátok is úgy. Ezzel elő is került egy újabb kérdés:
  • Rezonancia: A Flat elrendezésnél ez szintén nem nagy kérdés, olyan lapátot teszel rá amilyet akarsz, amíg nem érnek össze a lapátok nincs baj.  🙂 Fontos viszont a lábak és a lapátok merevsége. Ha túl rugalmasak a lábak, a propellerek képesek meghajtani, és a fordulatszámmal arányos rezgésbe hozni, melyet maga a forgás gerjeszt. Ugyanez áll a propellerekre is. Ezt a jelenséget nem fogod állandó jelleggel érezni, előfordulhat hogy csak bizonyos fordulatszámokon és csak igen rövid ideig, lehet, hogy egyáltalán nem. Lehet, hogy csak a videófelvétel hangján fogsz meghallani-látni néha egy-egy indokolatlan rezgést. Megjegyezném, hogy most nem a propellerek kiegyensúlyozatlanságából adódó állandó rezgésről beszélek, hanem az akár tökéletesen kiegyensúlyozott lapátok mellett is előforduló rezgésről, amit a periodikus levegőmozgás okoz ahogy a lapát maga alatt hajtja a levegőt, saját légáramlatától kerül rezonanciába. Ez a hatás a Coax elrendezésnél gyakoribb jelenség, hiszen ott nem csak a lapát magát képes rezgésbe hozni, hanem az alatta lévő másik lapátot is. Úgy tudnám ezt szemléltetni, hogy a felső lapát minden fordulatban ad egy pofont az alsó lapátnak, és ha azt a pofont minden fordulatnál ugyanakkor és ugyanott adja, akkor a lapát rezegni kezd. Ha ilyet észlelünk, célszerű  az alsó lapátokat kisebb méretűre és nagyobb tekerésűre cserélni. Személyes tapasztalataim szerint az ilyen(kés formájú) lapátok kevésbé hajlamosak rezonálni coax elrendezésben: 747, mint kanál formájú társaik:919
  • Helytakarékosság: Itt egyértelműen előny a Coax gépeknél. Fele annyi lábat mégis csak könnyebb összecsukni, de ha még össze sem csukjuk, kisebb lábtávolságot hagyhatunk. Akár az X8, akár az Y6 lábai egymás mellé hajthatók, mely igen kompaktá teszi ezeket a gépeket. Problémát okozhat viszont, hogy az alsó propellerekkel is számolni kell, mindenképp kell neki valami lábat faragni.
  • Kilátás: A sok rotor flat elrendezésben nagyobb lábhosszokat igényel, ami azt jelenti nagyobb valószínűséggel lóg bele a kamera képébe. Az Y6 120fokos lábszögeivel igen jó kilátást biztosít, akár az első lábak közé is betehetjük a kamerát, amivel akár felfelé is nézhetünk.

A tanulság tehát, hogy nem kell félni a Coax-októl, csak oda kell figyelni pár alapvető szabályra.

Ha képesek voltatok végig olvasni ezt a cikket gratulálok 🙂 Később megtűzdelem még pár képpel, de most nincs erőm megcsinálni…